Csatornaszag a lakásban – szellőztetni kell a csatornát
A leggondosabban takarított fürdőszobákban is állandó probléma lehet a folyamatos csatornaszag. Ez a szag legtöbbször nem is a használat következménye, hanem éppen ellenkezőleg: vagy a ritkán használt, vagy eleve hibásan épített szennyvízhálózatok esetén fordulhat elő.
Az állandóan csatornaszagú fürdőszoba problémáját nagyon is jól ismerik azok, akik utólag építettek egyszerű tetőtéri szobákat a házukhoz. A tetőtéri vizes helyiségek kialakításakor nem gondoskodtak megfelelően a csatorna szellőztetéséről. A szag egyik okozója a csatornában kialakuló vákuum lehet. Amikor lehúzzuk a vécét, vagy erősen megnyitjuk a csapot, akkor a nagy mennyiségű lezúduló víz maga előtt tolja a levegőt a csatornában és egyes részeken túlnyomást, máshol vákuumot hoz létre. Ha a csatornának nincs megfelelő szellőzése, akkor ennek a következménye az lehet, hogy a csatornaszag folyamatosan kijut a helyiség levegőjébe. Ezt a problémát szellőzőcsövek beépítésével lehet megoldani. A szellőzést általában két módszerrel szokás megoldani. A sok helyen alkalmazott egyszerűbb módszer, hogy a felszálló strang végét egyszerűen szabadon hagyják, kivezetik a szabadba. Társasházakban lehet ilyen megoldásokkal találkozni – a strang vége a padlástérben, vagy valamilyen szervizaknában szabadon áll és biztosítja a szellőzést. A megoldás nem ideális, erre sokan tudnak panaszkodni, akik ilyen épületekben laknak. Ha a cső szabadon álló vége nem védett az időjárástól, akkor a szél is egyszerűen visszanyomhatja a bűzt a csőbe, megfordítja az áramlás irányát. Jobb megoldás, ha légbeszívó szelepet építenek be a rendszerbe. Ez a jobb szellőzés mellett azt is megakadályozza, hogy a szabadon álló csővégbe szennyeződések kerüljenek bele. Légbeszívó szelep a lakásokban is beépíthető, így a bűz kialakulásának állandó problémája helyi szinten is kezelhető. A lakásban az is okozhatja az állandó csatornaszagot, ha kiszáradnak a bűzelzáró szelepek. Ez ritkán használt helyiségekben – vendégházakban, nyaralókban – nagyon is gyakori probléma. A kevés használattól a bűzelzáró szifonban lévő víz teljes egészében elpárolog és a csatornában terjedő gázok akadály nélkül tudnak visszajutni a helyiség légterébe. Hogy ez-e a helyzet, arról nem nehéz meggyőződni: egyszerűen gondoskodni kell arról, hogy a szifonok megteljenek vízzel. Használni kell mindazokat a szerelvényeket, mosdókat, vécéket, ahol a kiszáradás előfordulhat. Ha néhány használat után a kellemetlen szag eltűnik, akkor a problémát csak a kiszáradás okozta. Kiszáradás esetén arra is ügyelni kell, hogy a tartós kiszáradás roncsolhatja is a berendezéseket. Egy régóta nem használt mosdókagyló szifonja kiszárad, a szárazra kerülő tömítések pedig töredezni kezdenek és megszűnik a tömítettség. A szennyvíz könnyen csöpögni, szivárogni kezdhet, ami szintén hozzájárulhat a kellemetlen szag kialakulásához.
„Semmi kétség Sanya a segítség”