Csapadékvíz elvezetése a szennyvízcsatornába
Ha a nagyobb esőzések alkalmával nehezen folyik le a szennyvíz a konyhában, vagy visszajön a szennyvíz a vécében, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a csapadékvíz elvezetése is rá van kötve a szennyvízcsatornára. Ez a megoldás a legtöbb helyen már tilos, komolyan büntetnek is érte.
Régen a szennyvízcsatornákra sok helyen rákötötték a csapadékvíz-elvezetőket is. Főleg belvárosi területeken épült ki így a csatornázás. Ma már ahol lehet, két párhuzamos elvezetést építenek ki: külön ágon fut a szennyvíz és külön a csapadékvíz elvezetése. Bár a csatornázás így sokkal nagyobb és drágább feladat, a szétválasztásnak mégis van értelme. A csapadékvíz nem szennyvíz, semmi szükség rá, hogy ezt a vizet is a nagyon költséges szennyvíztisztítókba vezessék be. Ha a nagy mennyiségű csapadék is a tisztítóba kerül, az többszörösére is növelheti a szennyvíztisztítás költségeit. Ahol kiépült a külön csapadékvíz-elvezetés is, ott a helyi vízmű már mindenképpen tiltja a csapadékvíz beengedését a csatornákba. Kormányrendelet is született a kérdésről: a közös elvezetés csak ott lehetséges, ahol semmi más megoldás a csapadék elvezetésére nem jöhet szóba. Gyakorlatilag csak a régi belvárosi területek tartoznak ide, ahol nincsenek árkok és nincs mód a külön csapadékvíz-elvezetők kialakítására. Ahol a szennyvízcsatorna nem működhet már ezzel a kettős használattal, ott tilos is az ereszcsatornákat a szennyvízhálózatra rákötni. A helyi vízmű ezt füstöléses módszerrel is ellenőrizni szokta. Ha felmerül a gyanú, hogy valahol az ereszcsatornát bekötötték a hálózatba, akkor végeznek egy füstöléses vizsgálatot. A szennyvízcsatornába erősen füstölő, de egyébként ártalmatlan anyagot engednek. Szabályos bekötések esetén a füstnek nem szabad napvilágra kerülnie, hiszen a mosdó, mosogató stb. szifonjai megakadályozzák, hogy a vízrétegen keresztül a füst a szabadba kijusson. Ha a füst valahol mégis felszáll, akkor az csak a szifonnal le nem zárt ereszcsatornákon keresztül történhet. A füstöléses vizsgálat azonnal lebuktatja a szabálytalan bekötéseket. Ha a szabálytalan bekötésre fény derül, akkor a tulajdonost felszólítják a szabálytalanság kijavítására. Erre többnyire 60 napot adnak neki. Ha ezt követően sem változtatja meg a szabálytalan helyzetet, akkor szabálysértési eljárás keretében megbírságolják. Egyes szolgáltatók ilyen esetben ki is fizettetik a szabálytalan csatornahasználat díját, méghozzá 5 évre visszamenőleg. A csapadékvizet a tulajdonosnak akkor is el kell vezetnie, ha nem kötheti be a csatornahálózatba. Ha van rá mód, akkor a vizet az utcai árokba kell bevezetni. Erre főleg családi házas övezetekben lehet esély. Ügyelni kell arra, hogy a járda fölött nem lehet vezetni a csapadékot. Le kell ásni a járda alá, úgy lehet bekötni az árokba a csapadékvíz-csatornát. Nem lehet csak simán a járdára kivezetni a vizet. Ha nincs árok, vagy valamiért nincs mód bekötni az esőcsatornát, akkor a víz elvezetését a telekhatáron belül kell megoldani. Ezt lehet szikkasztással, derítőgödörbe vezetéssel, vagy egyszerűen a kertben való szétterítéssel. Arra is ügyelni kell, hogy a szikkaszás során a szomszédos telek használhatósága nem csökkenhet – a szomszédba nem folyhat át az esővíz, s a kertben szikkasztott víz nem áztathatja a szomszéd lakóház talapzatát sem.
„Semmi kétség Sanya a segítség”